A korrektség jegyében most a munkámról nem írok inkább, mert bizony eléggé faramuci dolgok történtek két kolléga között, amit már nem tudnék annyira virágnyelvre fordítani, hogy még értelmezhető maradjon és amibe valahogy, mint ...... döntőbíró....erkölcsrendész?...zsűritag...? bekerültem. Hagyjuk is.
A héten kedden szabadnapunk volt, így a még vasárnap megkezdett városnézésünket és bútorvadászatunkat egy belvárosi felfedezőtúrával folytattuk. A dolog ilyenkor úgy néz ki, hogy felcuccolunk fényképezőgéppel, vízzel, NÉMI készpénzzel, fogunk egy taxit itt a ház előtt és bemondjuk, hogy Rizal Park vagy Intramuros és indul a félórás zötykölődés a belváros felé.
Mielőtt a turista élményeket ecsetelem, elmesélem azt is, hogy egy benti kolléga tanácsára bementünk Manila Paco negyedébe, ahol a városban a legolcsóbb a bútor. Paco már majdnem a legbelseje Manilának tehát akkor vasárnap mentünk legelőször be. Egy kis utcában tett ki a taxis, ahol egymás seggét érték a jeepney-k és bizony volt is pár bútorbolt.
Nem, itt nem az Ikeára kell gondolni természetesen, hanem pár darab úgy két db garázs méretű boltra, ahol a portéka fele ki van pakolva ("Paco"lva...haha) az útra, hogy ott egye a por meg a penész, illetve az értékesebb darabok egymás hegyén hátán zsugorfóliában bent a tető alatt. Úgy néztem, körülbelül fele árban van minden, mint amit a Market!Market!-en belül láttunk. De hogy azok hogy néztek ki... persze le lehet takaritani..aha... meghát kit érdekel az a pár karcolás....aha.....
Nem vettünk semmit. Cserébe még aznap sétáltunk egyet a Rizal parkban, ami egészen üditően tiszta és szép volt. Mikor hétfőn meséltem a többi kollégának, hogy sajnos akkor nem vettünk semmit Paco-ban, hanem a Market!Market!-en vettünk két értelmesebb valamit, az egyik kolléga tág szemekkel kérdezte, hogy Pacoba mi bementünk??? Mondom igen, bementünk, dehát XY ajánlotta és hát csak négy bolt között sétálgattunk az meg nem volt különösebben vészes (legfeljebb kicsit poros). Dehát az central Manila és kritikus környék!!.... én meg néztem rá, hogy most mi baja ennek, persze büdös volt meg persze benn, de én nem éreztem annyira vészesnek, nappal voltunk ott. Egy szó mint száz megtudhattam, hogy tudtomon kívül egy olyan helyen voltam, ahol már Állapotok vannak(sűrű rendőrségi intézkedés, bandák az utcán stb). Akkor XY-nak tartottam egy gyors feed-back session-t, hogyha baja van velem el is mondhatja nem kell minket beküldeni a putri közepébe - ő meg mondta, hogy nappal annyira nem gáz az - én meg mondtam, hogy nekem már a helyi "kicsit" gáz is általában sok. Ő nevetett, aztán már kínomban én is, végül azt mondta, hogy legközelebb ha ajánl valamit elkisér..... majd az biztos jó lesz nekem.... Azt hiszem mi együtt nem megyünk majd sehova...
A történet vége egy nagy szép szekrény és egy kis szép kredenc, péntek este fél hétkor érkezett meg és elkezdték összeszerelni (5-re vártuk őket).
Akkor a turista élményekhez vissza: Intramuros.
Manilának talán az egyetlen eredeti hagyatéka, amit a második világháborús ostrom alatt, valahogy elkerültek McArthur tűzérei vagy a japán megszállás tevékeny katonái. A történelmi session-t Mesi vállalta magára, úgyhogy legyen tőlem annyi elég, hogy az egykoron Kelet-Ázsia Gyöngye becenevet ma már nemsokmi tükrözi vissza Manilában, viszont ez a régi spanyol városnegyed igen.
A városrész a térkép alapján a Budai Várnegyed méretével azonos, körös körül régi kőfal, belül pedig kicsit romos régi házak, nagy katolikus apátságok és templomok, mindez trópusi növényzettel és a soha el nem fáradó triciklis turista vadászokkal tarkítva. Nincs sehol kint az Unesco-s tábla, vagy a szépen felújított templomok mellett az uniós tábla, hogy "ennyi és ennyi pénzért a ...... alap támogatásával 2xxx-ben felújitva". Nincs itt felújitva semmi. Valahogy annál egzotikusabb és igen, eredetibb hatást kelt a rozoga házak között sétálni, belesni az apátság kertjébe, vagy látni a régi szekereket, amelyeken különböző ünnepek alkalmával parádézik a "Katolikus Szentek feat. Jesus" fafaragott szoborgyűjteménye.
Ősi, ódon, rozoga és tömény.
Nem is tudtuk végignézni az egész várost - egyrészt mert ráparáztam, hogy ránksötétedik (pedig még korán volt) másrészt mert ömlött rólunk a víz. Igy a fort Santiago majd máskorra marad.
A(z egyetlen?) Múzeum élménybeszámolóját szintén Mesire hagyom.
A bútorok és a csomagok.
A céges törődés részeként pár cuccunkat légipostával indították útnak, nem sokkal Mesi indulása után. Ezúton is köszönjük Mesi szüleinek a segitséget!
A pár cuccunk alatt úgy 100kg-nyi lim-lomunkat kell érteni, ami (mint kiderült) 30kg törülköző és ágynemű (huzat, párna stb.) amit ma adtunk le a mosodának (huhh, de jó, hogy ezt nem nekünk kell azért...) és egyéb otthon-érzetet erősítő kacat, mint a kedvenc kakasos bögrém, Mesi kedvenc pöttyös bögréje, az ÖSSZES hűtőmágnes, az ÖSSZES edény és még pár létfontosságú dolog, mint cipők és pár kedvenc plüss állatka.
Úgy volt, hogy pénteken 5-ig jönnek az új bútorok és szombat reggel 10 után érkeznek a cuccok és tűnik el az egyébként használhatatlan mosógép. Tehát mi a legnagyobb nyugalommal szerveztünk be egy bulit péntek este hétre. Ehhez képest péntek este fél hétkor érkezett meg az összes bútor, amit akkor kezdtek összeszerelni a srácok. Mi úgy 9-re értünk be bulizni, ahol jól éreztük magunkat és mikor MÁSNAP reggel fél tízkor megindultam volna le a helyi admin irodába jelenteni, hogy majd valamikor egy csomó ember próbál majd bejutni az épületbe már jöttek is szembe a lift felől a srácok egy morcos biztonsági őrrel (merthogy én nem szóltam erről előre) és a megbizott csókával, hogy ő meg vinné a mosógépet. Nagyjából autópilótán futottam így ellenállás nélkül közöltem, hogy az összes csomagot ide a konyhába, nem érdekel kié mostmár átveszem - Te pedig fiam fogd a műanyag szardarabkát és gyerünk le az adminhoz, hogy legalább kiengedjenek. Mire 10 óra lett és Mesi felébredt, hogy jajj majd jönnek a csomagok már túl voltunk mindenen. Nem értem mi váltja ki néha ezt a hatékonyságot az itteniekből és példul min múlott a péntek esti késés???? Teljesen random és kiszámíthatatlan minden. Szerencsére minden csomag a miénk :)
Úgyhogy mirabile dictu, minden ideért épségben, van kotyogós kávéfőzőnk és teljesen felszerelt konyhánk. Van plüssállatka és ha egyszer kimossák sztem decemberig friss ágynemű és törülköző. Csak egyszer jussunk a végére a takarításnak és a pakolászásnak. :)
